fix bar
fix bar
fix bar
fix bar
fix bar
fix bar

Rickenbacker 350V363

Rickenbacker 350V63 Liverpool (2004-2012)

Mióta az eszemet tudom, és amióta a Beatles-t ismerem (ez nagyjából egybeesik), mindig is érdekeltek hangszereik. Gitáros lévén talán furcsa, de gyerekkoromban Paul Höfnere volt számomra a nagy kedvenc. Később, mikor már zenekarban játszottam Beatles dalokat, de főleg a The BlackBirds megalakulásakor fordult érdeklődésem John Lennon Rickenbackere felé. Olyannyira, hogy bár pénzem egyáltalán nem volt, elhatároztam, hogy akárhogy is, de nekem lesz egy olyan.

Eléggé reménytelennek látszott ez akkoriban, már csak azért is, mert Magyarországon, sőt Európában is ritkán látott hangszerről van szó. A nagy lelkesedés egészen hamar és váratlanul meghozta gyümölcsét: egy-két hónap internetes böngészés, tájékozódás után egy német hangszerboltos és magyar felesége segítségével rátaláltam arra a hangszerre, amit nem sokra rá meg is vettem. A hangszer Kanadából érkezett. Gyuri kísért el Kasselba, ahol is átvehettem a gitárt. (Az út egy teljes napot vett igénybe, amit azzal töltöttünk, hogy az autóban meghallgatunk a Beatles összes sorlemezét az elejétől a végéig.)

Az én Rickenbackerem egy 1998-as gyártású, fekete színű (JetGlo), gyárilag Bigsby tremolóval szerelt darab. (Ilyen tremolót szereltetett Lennon az első Rickenbackerére utólag.) A hangszer három „toaster” pick up-pal szerelt, ami valójában úgy van kötve, mintha kettő lenne rajta: a középső és a nyaknál lévő pick up az egyik állás, a másik lehetőség a bridge pick up magában. A pick up választó kapcsoló középső állása esetén pedig mindhárom hangszedő szól. Ezek aránya állítható az ötödik, kisebb potméterrel, míg a nagyobb potméterek hangerő- és hangszínszabályozók. Ezzel a meglehetősen egyedi megoldással sokszínű, finoman keverhető, sajátos gitárhang érhető el. A hangzást alapjában határozza meg az is, hogy a gitár üreges testű (nem tömörfa), bár ezt senki nem gondolná róla első látásra. A szokatlan megoldásokat tetézendő: a gitár nyakát bundozás után lakkozzák, ami szintén befolyásolja a hangképet és a játékérzetet egyaránt. A nyak stabilitásáért dupla meverítőpálca felel. A gitár különlegesen szép kivitelezésű: az egyszerű fekete-fehér kontrasztos színvilág eleganciát kölcsönöz, és érdekesen harmonizál a vöröses fényű lakkozott nyakkal. A fent leírtakból azt hiszem, minden gitáros, de akár laikusok számára is egyértelmű, hogy nem mindennapi, nem szokványos hangszerről beszélünk.

Lennon több Rickenbacker gitárt is használt. Az elsőt 1960-ban vette Hamburgban, a következőt 1964-ban ajándékba kapta a Rickenbacker cégtől a Beatles első amerikai turnéján. Az én hangszerem ennek a két gitárnak a jegyeit viseli magán. Az egyetlen lényegi különbség, amiben mindkettőtől eltér, hogy John rövidmenzúrás hangszereket használt, míg a 350 széria normál hosszúságú, „egészes” nyakkal készült.

Dobos László (2017)

 

John Lennon és a Rickenbacker