fix bar
fix bar
fix bar
fix bar
fix bar
fix bar

Ludwig Black Oyster

LUDWIG „Black Oyster Pearl”

Egy olyan dobos, mint én - akinek a Beatlessel kezdődött el minden, valamint Ringo Starr technikáját, érzékenységét és zenei gondolkodását mindig is a(z egyik) legjobbnak tartotta – persze, hogy egy olyan hangszerre vágyik, mint amit Példaképe használt…

…de, hogy legyen egy ilyen legendás dobom, arra sajnos 29 évet kellett várnom és egy tragédiának is be kellett hozzá következnie. Egészen 2009-ig elérhetetlen volt számomra egy igazi Ludwig: rettenetesen drága, szinte beszerezhetetlen Magyarországon, és biztos voltam benne, ha nekem lenne egy ilyenem, akkor betenném egy vitrin mögé és csak nézegetném. Aztán 2009 decemberében leégett a próbatermünk és szinte minden hangszerünk elpusztult. Nem volt kivétel az akkori Pearl dobom sem. Mivel az életnek tovább kellett mennie, így muszáj volt lépnem… és akkor éreztem azt, hogy most jött el az idő egy Ludwigra! És úgy is lett!

Felkerestem egy hazai dobgyűjtőt és rákérdeztem, hogy tudna-e szerezni nekem egy Ringo modellt? „Persze, itt van a raktáramban már évek óta egy, megveszed?” Na, így került hozzám ez a csodálatos hangszer. Állítólag a ’70-es években hozták be Magyarországra és a Bergendy együttesben használták sok-sok évig. Aztán egyszer csak ott landolt egy raktárban… majd nálam.

Ezt a példányt 1966-ban gyártották Chicago-ban. A dobtesteket három rétegből ragasztották össze: mahagóni-nyárfa-mahagóni sorrendben. A hangszer teljes neve - Ludwig Black Oyster Pearl - a mintájára utal. Ugyanis a három rétegre ragasztottak egy külső, műanyag borítást, aminek „osztriga-szerű” dizájnja van. A nagydob 22, a felsőtam 13, az oldal tam pedig 16 colos. Pergődob nem volt a felszereléshez (a régi doboknál általában nincs hozzá, mert egy profi fapergő ebből a szériából majdnem annyiba kerül, mint az egész dobcucc), így azt külön kellett beszerezni. Az én pergőm is egy Ludwig, de őt Supraphonic-nak hívják, és krómozott alumínium-ötvözetből van.

Ringo 1963-ban kezdett el Ludwig-ot használni. Az első szettet Londonban vette, az azonban még „csak” egy 20 colos szett volt. 1964-ben jutott hozzá az első (’65-ben a második) 22 colos felszereléséhez, aminek az volt az előnye, hogy nagyobb (hangosabb) és mélyebb hangokat lehetett belőle kihozni. Egészen 1968 végéig a 22 colos Ludwigot ütötte, majd 1969-től egy 2 felsőtamos (sárga) Ludwig Hollywood szettet. (Let It Be, Abbey Road).

Ringo is és én is REMO bőröket (valójában polietilén-tereftalát alapú átlátszó, rugalmas poliészter fólia) valamint Zildjian cintányérokat használunk Ludwigunkhoz. Az én cintányér szettemet a csúcskategóriás Zildjian-K szériából válogattam, akár csak Példaképem.

És ami nem annyira látványos, de nagyon fontos: a dobverő! Én csináltatom a verőimet egy magyar céggel, mert így saját kedvemre és stílusomra alakíthatom. A verő vastagsága (5-ös) megegyezik Ringoéval, de az enyémen gumírozott a fogó-felület (hogy kevésbé csússzon) és a BlackBirds névhez méltóan feketére festettem, egy kis BB logóval megspékelve.

Az én hangszeremnek – mily meglepő – azért van egy nagy hátránya: ma már nem ilyen dobhangokhoz vannak szokva a fülek. Ez egy kicsit „poros” és tompa a mai megszokott, „trendi” dobokhoz képest.

Azt persze ne felejtsük el, hogy egy ugyan ilyen dob szól a BEATLES dalainak többségén és ezeknek a daloknak a felidézéséhez, ennél autentikusabb hangot gyakorlatilag lehetetlenség találni!

Hoffmann György (2017)

 

Ringo Starr és a Ludwig Black Oyster Pearl