fix bar
fix bar
fix bar
fix bar
fix bar
fix bar

Hofner Ignition Bass

Höfner Ignition Beatles Bass

A német Höfner cég által gyártott „hegedű”-basszusgitár kirívóan jellegzetes mind külsejét, mind hangzását tekintve. Paul McCartney egészen a kezdeti időktől használta a „Höfit”, és máig is hűséges maradt ehhez a basszusgitárhoz, illetve ennek különböző évjárataihoz és típusaihoz.

 

Az én basszusgitárom is Höfner gyártmány, a legújabb szériákból való, 2012-ben vásároltam. Ez a legendás Beatles basszusgitár másolata. A fedlap fenyő, az oldal és a hátlap jávor. Három rétegű jávor nyak, rózsafa fogólap. A húrláb nem rögzített, a húrnyomás szorítja a testhez. (Ha a húrok le vannak lazítva, változtatható a pozíciója). A pickupok a lehető legtávolabb esnek egymástól, egyik a húrlábnál van, másik a nyaknál. Így a hangzásuk közti különbség nagyjából ég és föld... A „koptatólapot” leszedtem, mint Paul 1966-ban. Így tényleg jobban néz ki.

A basszusgitáromat 2016-ban a liverpooli Beatles fesztiválon aláírattam Klaus Voormann képzőművész, zenésszel - aki basszusgitározott Harrison és Lennon szólólemezein (többek között az Imagine nagylemezen is). Valamint ő rajzolta a legendássá vált Revolver lemez borítóját is.

Mivel világ életemben tömör testű basszusgitárokon játszottam, ezért nagy meglepetést - és némi fejfájást - okozott a Höfi hangja, és a játékérzet egyaránt. Erről írok hosszasabban, mert talán érdekesebb, mint a gitár technikai adatai...

Ami a legordítóbb különbség egy „normális” basszer és a Höfi között, az a súlya és a mérete.
A tömör testű hangszerek igen súlyosak (a Cimar 2072-MH Jazz Bass basszusgitárom pl. 9,5kg...lásd a következő képen). A Höfi teste úgy van kialakítva, hogy belül üreges, ezért nagyon könnyű. Ezen felül a nyak ún. „rövid menzúrás”, ami azt jelenti, hogy (mily meglepő) rövidebb a nyak. Így az egész hangszer kisebb: kisebbek a bundok, közelebb vannak egymáshoz a húrok. Ez játékérzetben nagyon más, úgymond „gitárszerű”, és mivel másképp játszik rajta az ember, ezért másfajta basszusgitározáshoz vezet. A magamfajta lapátkezű basszerosok, akik az ormótlanul nagy, dömper hangszerekhez szoktak, igen nagy bajjal tudunk rajta játszani. Valahogy túl cizellált, kifinomult érzet... De hozzá lehet szokni, és persze azért szeretem.

Jó példa adódott a múltkoriban, amikor is az egyik koncerten elszakadt egy húr a Höfimen, és kénytelen voltam a „lapáttal” végigbőgőzni a bulit. Ott jöttem rá, hogy Paul brilliáns basszusgitár-témái közül nagyon sok borzasztóan nehezen játszható egy nagy basszusgitáron. Ergo: a kis játékfelület nagyobb mozgásra, dallamosabb, „gitárszerűbb” gondolkodásra ad lehetőséget. Paul basszusgitár-játéka erről híres, szinte negyedik énekszólamként viselkednek a témái. (Ask Me Why, Twist And Shout, All My Loving, Eight Days A Week, Nowhere Man, If I Needed Someone, Day Tripper, Michelle...) Az igazsághoz tartozik, hogy a dallamos játékmód inkább alapvető zenei beállítódás kérdése, de mindenképpen beirányozza a gondolkodást az első, meghatározó hangszer. Később, amikor Paul már Jazz Bass-t vagy épp Rickenbackert használt, ugyanolyan csodaszép basszus-vezetéseket komponált, mint korábban a Höfin.

A másik különbség, hogy a Violin Bass-re nagyon érdemes ún. „flatwound” (vagy tévesen általában „csiszolt”-nak nevezett) húrokat tenni. (a hagyományos húrok spirálisan fel vannak csévélve, míg a csiszolt húr felülete teljesen sima. Így a hangok kitartása /sustain/ rövidebb lesz, és a hang ércessége letompul.) A hangszer üreges kialakítása nemcsak a súlyát, de természetesen a hangját is befolyásolja. Hihetetlenül gazdag tónusú hang ez, nagyon sok mélytartománnyal, elegendő középpel, és szinte nulla magas frekvenciával. Érdekes módon, a hang viszonylag konkrét marad mindezek ellenére. Dinamikázásra nem sok lehetőség marad, a hangszer nem szól hangosabban, ha erősebben játszom rajta, sőt még talán veszít is a tónusából egy keveset. A zene teljes mélytartományát lefedi olyan „szélesen”, hogy nem is kell mellé semmi.

A hangszeren két potméter és három kapcsoló van.
A két „poti” a két pickup hangerejét változtatja, két kapcsoló egy-egy  pickup-ot iktat ki, vagy kapcsol be, a harmadik a hangszínt fényesíti egy picit. Három elég tipikus hangzást lehet így kikeverni: egy csupa mély tónusú búgó hangot, ami lusta és lassú mint a franc, de szépen terít, egy koppanósan induló szép telt hangot, meg egy vékony, kopogós, éles hangot (de ez használhatatlan).

Paul McCartney 1961-ben - a Beatles második hamburgi turnéján - vásárolta a Steinway Shop-ban első „hegedű alakú” 500/1-es Höfner basszusgitárját. Ezen a korai modellen a pickupok még közvetlen egymás mellett voltak a nyaknál. Paul fő szempontja az volt basszusgitárja kiválasztásánál, hogy szimmetrikus a hangszer, így - balkezes lévén - nem fog bután mutatni a nyakában egy „fejjel lefelé” gitár.
A hangszínszabályzóknál a Treble „off”, a a Bass „on” és a Rhythm/Solo kapcsoló „Rhythm” állásban állt általában a Höfijén.

McCartney, második Höfner 500/1-esét 1963-ban vette. Október végén, november elején kezdte el nyilvánosan is használni. A ’61-es basszusgitárt nyugdíjazta (később újrafestette sunburst-re és megjavítgatta) és ezt a ’63-as Höfit használta szinte az összes Beatles koncert- és TV felvételén, valamint a stúdióban is.

A Beatles után majd' két évtizedig nem használta, de a ’80-as évek végén újra „előkotorta” és azóta is nyúzza.
Mindannyiunk legnagyobb örömére!

Hajba Imre (2017)

 

Paul napjainkban, a legendás Höfnerrel