fix bar
fix bar
fix bar
fix bar
fix bar
fix bar

Fender Bassmann 100

Fender Bassman 100

A mai basszusgitárosok zömétől eltérően én nem szeretem a modern, vékony, kicsit túl konkrét és túl gyors basszushangokat. Az én szívemet a mély tónusú, terjengős, lusta, „gömbölyű”, sőt, kissé túlvezérelt basszushangok melengetik igazán. Ez a fétisem igen harmonikusan találkozik a BlackBirds-ben betöltött szerepkörömmel, hiszen ez a hangkép a régi zenék jellemzője.

Az erősítőmet éppen ezen szempont alapján választottam ki. Tisztában voltam vele, hogy ez egy full-csöves erősítő a ’70-es évek elejéről, ami párját ritkítóan jól sikeredett, olyannyira, hogy a híres Marshall cég is ezen erősítő korai verzióinak alapjain elindulva építette a motyóit. Régebben Pedal-steel gitárosok, és gitárosok is használták. A Bassman egyébként a Twin Reverb szériatársa.

Felépítés

Két csatornája van a berendezésnek, mindkettőn két bemenettel.

Az első csatornán több minden van: van egy kapcsoló, ami az egészen magas frekvenciákat vágja le vagy éppen adja hozzá. Ez után következik három potméter: ezekkel állíthatjuk a hangerőt, a magas, valamint a mély frekvenciákat.

A készülék második csatornáján (én ezt használom) egyel több poti van. A kapcsoló és a hangerő uganúgy jelen van, de itt a mély és a magas hangszínszabályzók közé került még egy közép-mélyközép szabályzó potméter is. Na, ez nálam mindig csutkára ki van tekerve. Merthogy én még basszusgitár-erősítőn ilyen szép közepeket sose hallottam. (Azt tudni kell, hogy a basszusgitár hangszín kialakítása során a közép-mélyközép tartomány a legkritikusabb pont (250Hz körül). Elég kevés olyan motyóval volt dolgom, ahol ezek a frekvenciák nem undorítóan szóltak, és csak kevéssel, amin egész jól.)

Legvégül pedig van egy master potméter, ami a végfokot szabályozza.

Az igen tekintélyes súlyú elektronikus hangberendezés fej-egysége alatt egy szintén Bassman szériás „láda” látható. Ez nem a Bassman 100-as erősítőhöz gyártott láda, hanem az egyel kisebb teljesítményű Bassman 70-é. (Ha az eredeti ládáját használnám, akkor mi már nem férnénk be a turnébuszba.) Van benne két 15 colos hangszóró, éspedig a Fender által eredetileg szerelt „CTS ” márkájú darabok.

Hangkép, gyakorlati felhasználás:

Hihetetlen felhang-gazdagság, hang intenzitás és dinamika jellemzi az erősítőt! Csumára kitekert állapotában a legdinamikusabb: egyaránt eljátszhatom a legfinomabb pianissimokat és a legdurvább torzított zúzásokat. (Lefordítom: a Michelle-től a Helter skelter-ig bármit.) A mély tartomány ugyanolyan konkrét, pontos és kivehető, mint a közép és a (viszonylag kevés) magas. Szép „száraz” hang.

A szerkezet hatótávolsága igen figyeleme méltó. A 15 collos hangszórók membránjai már olyan felületet jelentenek, amivel kellő nagyságú légtömeg mozgatható meg. A szakemberek reprezentatív akusztikai mérései kimutatták, hogy az erősítő hangját hetedhét határon túl is hallani lehet. (Egyébként az erősítő közvetlen közelében állva nem is lehet teljesen hiteles hangképet hallani, ehhez távolabb kell menni egy pár méterrel. Ott szól igazán jól.)

A szóban forgó akusztik-elektro-technikai precíziós felépítmény-konstrukció további előnye, hogy az éppen használatban lévő  basszusgitár hangját nem változtatja meg. Amit a gitáron megszólaltatsz, pontosan azt hallod vissza. (laikusok kedvéért írom le, hogy ez bármennyire is triviálisnak tűnő elvárás egy erősítőtől, egyáltalán nem általános manapság, a sok antifunkcionális, virágtartónak sem jó basszusmotyók korában...) Minden hangszer egyedien szól rajta. Nem vesz el belőle semmit, nem változtat rajta semmit, de kihozza a hang összes színét....  talán egy icipicit hozzáteszi a saját jellegzetes Bassman karakterét. De az nem baj, ennek (más erősítőkkel ellentétben) kifejezetten örülünk, mert halljuk, hogy milyen jó.

Jelentősége:

Ez a cucc nagyon sok legendás felvételen szól. Tom Petty-től Jimi Hendrix-ig rengetegen használták és használják ma is a Bassman különböző szériáit, különböző korszakokból származó darabjait.

Paul McCartney is ezt, illetőleg ennek a „kistesóját” használta a tetőn, meg a Let It Be albumon. (Jellemző, hogy a tetőn Paul vagy öt méterre áll az erősítőtől... a fentebb említett okokból kifolyólag.)

Az ő erősítője egy akkor vadi új Bassman 50-es fej volt. Eleinte a fejhez gyárilag tartozó 2x12-es ládával használta, de később átváltott 2x15-ösre (értsd: 2 db 15 collos hangszóró). A tetőkoncerten az eredetileg a cucc dobozán elhelyezkedő „BASSMAN” matricát Paul felragasztotta a Höfijére, (1962 Höfner 500/1Violin bass) és a Let It Be session nagyrésze alatt rajta is hagyta. Valószínűleg azt akarta kifejezésre juttatni, hogy „ Paul a bassman”.

A Fender cég méltán szerzett hírnevet a termékeivel, mert általában elsőre olyan telibe talált cuccokat csinált, amik jószerivel prototípusokká, egész hangszercsaládok alapjaivá és etalonjaivá váltak, és legfeljebb jól-rosszul leutánozni lehetett őket... A gitárjaikról ez nyilvánvalóbb, mert a szerepük szembetűnőbb, de a legjobb gitár sem tudja igazán megmutatni magát, ha nincs egy jó erősítő, amin megszólalhat. Így a Fendernél a telibetaláltsággal kapcsolatban az erősítőikkel sem más a helyzet.

Ha legközelebb jöttök, füleljetek, milyen jól szól a Bassman-em!

Hajba Imre (2017)

 

Paul McCartney az 1969-es tetőkoncerten, mögötte a Fender Bassman