fix bar
fix bar
fix bar
fix bar
fix bar
fix bar

PLEASE PLEASE ME

A Please Please Me eredeti koncepciója Lennon agyából pattant ki, miután rádióban hallotta Roy Orbison Only The Lonely című slágerét, amit összegyúrt Orbison egy másik, Crying című dalával, valamint Bing Crosby 1932-es Please című szerelmes vallomásával.

Mindezeknek hatására Lennon szerzeményének első verziója egy lassú, blues-os kompozícióvá alakult, melyre George Martin - aki a próbák alatt érkezett meg a stúdióba - egy vontatott gyászdalként emlékezett. Ringo a dobjáték alatt fél kézzel maracast is rázott, amit Martin és a produceri székben ülő Ron Richards nevetségesnek tartott, így beültették újra Andy White stúdiódobost, de a dal minden erőfeszítés ellenére lélektelen maradt, ennek felvételeit később teljesen le is törölték. George Martin korábbi javaslatát figyelembe véve áthangszerelt, lendületesebb formában hozták vissza másfél hónap múlva, majd miután Ringo is megnyugodhatott a felől, hogy nincs a közelben session dobos, elkezdték a második kislemezük felvételeit. A szájharmonikát, az alapfelállásban készített felvétel után Lennonra való tekintettel külön rögzítették, Harrison gitárjátékát megduplázták, majd az együttes távollétében külön monoban és sztereóban keverték.

Az eredeti kislemez 1963-ból

 

Némelyek szerint a Lennon által kreált dal szövege egy pajzán töltetű kívánság, a többféleképp értelmezhető cím is utalhat rá (járj a kedvemben, légy hozzám kedves, okozz örömet, tégy boldoggá), a szöveg pedig tele van félreérthető mondatokkal („tudom, még sohasem próbáltad”, tégy jót velem”). Lennon ráadásul a 01:33-nál énekelt „come on” refrénnél elneveti magát (sztereó verzió). A Please Please Me-t először 1963. január 8-án, három nappal a kislemez megjelenése előtt mutatták be a Roundup című TV műsorban, majd Dick James közbenjárására a sikert megalapozó Thank Your Lucky Stars-ban, amit az akkori erősen fagyos télnek köszönhetően rengeteg otthontartózkodó tinédzser nézett meg.

Az angol Top 30-ba február 2-án lépett be a tizenhetedik hellyel, majd három hét múlva már második lett, egész pontosan a Record Retailer listáján Frank Ifield után, az NME és a Melody Maker hasábjain viszont az első. Amerikában, ahol a Capitol érdektelensége miatt a Vee-Jay kiadó jelentette meg, semmilyen helyezést nem ért el, az egy évvel későbbi újrakiadás sikerességét (ekkor a harmadik lett), mint minden korai Beatles szám, az I Want To Hold Your Hand népszerűségének köszönhette. 1969. január 25-én egy röpke paródiaformát öltött változatban ismét elővették.

(Marsi József, a Beatles Kódex c. könyv szerzője. A könyv a The BlackBirds shopban is megvásárolható: https://www.blackbirds.hu/shop/beatles-kodex)

 

1963-ban nem csak zeneileg készültek az első nagylemezre. Elkezdődtek a fotózások is, remélvén, hogy elkészül a legmegfelelőbb album borító. Elsőként Angus McBean színházi fotós műtermében álltak kamera elé. Az itt készült képeket jóval később, az év vége felé használták fel egy EP-hez (középlemez) valamint ez lett az első amerikai nagylemezük (Vee Jay kiadás) borítóján is. Sajnos a Vee Jay lemezborítóra a fotót tükrözték, így elég természetellenes és groteszk fejük lett a fiúknak.

1963 január (az eredeti fotó)

A tükrözött lemezborító

 

A Please Please Me lemezborító fotóit '63 februárjában készítette róluk ugyanez a fényképész, Angus McBean. Helyszín az EMI londoni székháza volt. Érdemes megfigyelni, hogy Ringonak még ekkor is a régi fazonú "Elvis" sérója volt, még nem alakult át teljesen Beatle fiúvá (csak lélekben).

1963 február

A március 22-én megjelent nagylemez borítója

 

Ezek után összehoztak ugyan még egy fotózást március 5-én (itt leginkább a stúdió előtt készítettek képeket) de a végleges borítóra végül az előbbi fotók kerültek, ahol Angus McBean kameráján át láthatjuk a fiúkat, amint az EMI székház egyik erkélyéről néznek le.

1963 március

1963 március

A március 5-i fotózás után bevonultak az abbey roadi stúdióba és felvették a From Me To You-t, amivel végképp megpecsételték sorsukat! :-)

 

Hoffmann Gyögy (The BlackBirds Beatles Emlékzenekar alapító, dobos)

 

Csak érdekesség képpen egy fotó 1969-ből, amikor azt hitték, hogy - talán utolsó nagylemezük, - a Get Back megjelenik ezzel a borítóval, ami egyébként hatalmas poén lett volna, hiszen ugyanott fotózták, mint az első nagylemez borítóját.