fix bar
fix bar
fix bar
fix bar
fix bar
fix bar

MAGYAR NEMZET INTERJÚ 2013 (Kozma András, Hoffmann György)

Koncerttel emlékeznek George Harrisonra, a „Csendes Beatle”-re.

Hegedűs Istvánnak, a Magyar Nemzetben megjelent cikke 2013 októberéből.

2013. február 25-én töltötte volna be hetvenedik életévét George Harrison. Ebből az alkalomból a The BlackBirds, valamint az indiai klasszikus zenét zászlajára tűző Calcutta Trió emlékezik meg a „Csendes Beatle”-nek is nevezett gitárosról. Életútjáról és a József Attila Művelődési Központban tartandó november 23-i hangverseny részleteiről Hoffmann György dobos, valamint Kozma András szitárművész beszél.
 

A magyar Beatles-tiszteletzenekar szakítva eddigi hagyományaival, most a „Gombafejűek” egyik tagjának emlékére ad koncertet.

Hoffmann György: Műsoraink valóban a Beatles munkásságáról szólnak, eddig egy kivétellel: John Lennon halálának évfordulójáról tartunk évi rendszeres megemlékezést december elején. Összeválogatjuk a hozzá köthető dalokat, amelyek nagyrészt a Beatles-beli munkásságát, de a vezéregyéniség szólópályáját is idézik.  
Régi, dédelgetett álmunk, hogy egy egész estét George Harrisonnak szenteljünk, ahol a The BlackBirds zenekaron kívül, ez alkalommal a Calcutta Trió is fellép, akikkel egy indiai klubban ismerkedtünk meg. Megtiszteltetésnek vettük, hogy Harrison özvegye - Olivia -  pársoros levelet küldött nekünk, amelyet a koncerten majd felolvasunk.

George Harrison a szitárjával

 

A kissé háttérben mozgó gitárosnak a két szerzőóriás mellett viszonylag kevés kompozícióját tartja számon a zenetörténelem. Harrison tehetségtelen lett volna?

H.Gy.: A Beatles - egyébként joggal - Johntól és Paultól zengett. Ettől függetlenül számunkra és persze a rajongók millióinak számára Harrison a Beatlesen belül zseniálisat alkotott. Olyannyira, hogy - meg merem kockáztatni - a kedvenc Beatles-dalaim tőle származnak. Hogy tehetségtelen lett volna, semmiképp sem lehet állítani.
A háttérben való működés lényege, hogy míg John és Paul együtt szerzőpárost alkottak, szükségszerűen kisegítették egymást, addig George egyedül maradt. Két ilyen egyéniség mellett nehéz labdába rúgni. Az 1963-as Beatles nagylemezen (With The Beatles) a Don’t Bother Me című nótájával debütált. Dalszerzői vénája igazából két évvel később kezdett kibontakozni, majd a zenekar feloszlása után kiadott első szólóalbumán teljesedett ki, ahol szinte minden nótája sláger lett…

Bár ezt a szárnyalást azért beárnyékolta egy jogos vagy jogtalan plágiumvád.

H.Gy.: Igen, valóban előfordult egy fiaskó George életében, bár a My Sweet Lordot nem tudatos plágiumvádként tartja számon a zenetörténelem. A hatvanas évek elején született a His So Fine című nóta, amely a kiadója szerint – ráérezve a My Sweet Lord sikerére - hasonlít Harrison szerzeményére. Az ex-Beatle nyilatkozataiban tagadta a koppintást, mondván, ha erre vetemedne, inkább átírja úgy, hogy az eredeti ne legyen felismerhető. Talán a tudata legmélyén motoszkálhatott valamilyen dallamfoszlány, amely a szám megírásakor előkerült, ám semmiképp sem tudatosan. Ennek ellenére George nem keveset fizetett a kiadónak.

1968-ban a Beatles Indiába utazott, ahol négyük közül leginkább George került a hinduizmus hatása alá. Vajon mi befolyásolhatta őt, amely aztán egész életére kihatott: a zene, vagy inkább a tanítások?

H.Gy.: Köztudott, hogy George-tól nem állt távol az indiai muzsika és az indiai filozófia. Egy rendkívül összetartó családban, katolikus vallási nevelésben részesült. Már a beatlemánia tombolásának kellős közepén is az élet értelmét kereste, de nem talált rá választ. Ezt végül megtalálta (részben) a hindu vallásban, valamint tanítóiban, mestereiben. A legnagyobb hatást Ravi Shankar gyakorolta rá, akivel élete végéig baráti viszonyt ápolt. A Beatles 1966-os turnéjának végeztével azonnal Indiába utazott, hogy találkozhasson barátjával, tanítójával; Maharishi Mahesh Yogi pedig bevezette a transzcendentális meditációba. Kijelenthető, hogy a hinduizmusban nem is annyira a zene, mint inkább a tanítás fogta meg őt.

Kozma András: George vallásosságával vitatkoznék. Támogatott mindent, amely ezzel összefüggött, de a szó szoros értelmében nem gyakorolt semmilyen vallást. Rituális megnyilvánulás-mentesen élt; olyan szemléletet, világlátást fedezett fel magának, amelyet kevéssé talált volna meg az akkori Európában. Ez megfogta és egész életét végigkísérte. Huszonnégy évesen jutott ki Indiába, ebben a korban a legfogékonyabb az ember. Ráadásul India épp akkor kezdett divatba jönni Európában, amelyben természetesen a Beatles odalátogatása is közrejátszott. Az egészen addig elzárt Kelet ajtói akkortájt kezdtek Nyugat felé kitárulni.     

George és Ravi Indiában

 

Szerencsés embernek mondhatja magát, hiszen az elhunyt Beatles-muzsikust és a szintén nem élő Ravi Shankart egyaránt barátjának tudhatta. Miként sikerülhetett egy magyar zenésznek ilyen közelségbe kerülni mindkét világhírességhez?

K.A.: Bár nyugati zenét játszottam, pici gyerekkoromtól érdekelt India. A popzene és a dzsessz mellett önszorgalomból szanszkritül és hindiül tanultam. Indiai zenét a hetvenes évek elején a magyar királyi rádióban hallottam életemben először, Ravi Shankar szitározott. Akkor döntöttem el, hogy ezt fogom csinálni egész életemben, 1975-ben pedig végleg szakítottam minden más, egyéb zenével. Öt évvel később már ösztöndíjasként mentem ki - hosszabb időre először - Indiába, ahol szinte véletlenül találkoztam a Mesterrel. Régi vágyam teljesült, hogy Ravi Shankar tanítványa lehettem.

George-dzsal először 1983-ban találkoztam Calcuttában egy nagy koncerten, ahová a feleségével együtt látogatott ki. Shankar jó néhány tanítványa körében elbeszélgettünk, és attól kezdve szorosabb kapcsolatba kerültünk. A találkozások sűrűbbé váltak, a közös érdeklődés pedig mindvégig nagyon jó viszonyt alakított ki közöttünk. Halála előtt két évvel láttuk egymást utoljára.  

A Beatles lemezein csak mérsékelt szerephez jut a szitár, inkább csak az indiai muzsika hatása érződik egyes dalokon. Harrison szólómunkáiban mennyire jelent meg ez az irányzat?

H.Gy.: Egyes felvételein, mint pl. a When We Was Fab c. dalban fellelhető a szitár, az indiai zene gyakorlati alkalmazása egyáltalán nem volt jellemző a munkásságára.

K.A.: Ezzel kapcsolatban hadd idézzem George saját szavait: nagyon okosan már a kezdet kezdetén felismerte – és ebben Ravi Shankarnak nem kis szerepe volt -, hogy a szitár egy hangszer, semmi több. Ahelyett, hogy hosszú éveket fecsérelt volna el a hangszertanulás elsajátításával, két hónap után félretette. A lényeg, hogy a szemléletet – zenei értelemben – megtartotta. S ez az indiai szemlélet tükröződött vissza dalaiban.  

Harrison és Shankar

 

Az indiai zene magyarországi letéteményese egyedülállóan a Calcutta Trió. A zenekar tisztán az indiai „folklórt”, vagy inkább fúziós muzsikát jelenít meg?

K.A.: Mi indiai klasszikus zenét játszunk. Ahogy léteznek európai klasszikusok, úgy Indiában is megtalálhatók, és háromezerötszáz-négyezer éves tradícióval  rendelkeznek. Fontos, hogy a zene nem veszítette el ezeket a gyökereket. Az országban huszonnégy hivatalos nyelvet és ezerháromszázhét- féle etnikumot tartanak nyilván. Ilyen módon sokfajta folk muzsika létezik Indiában. A Calcutta Trió egy páros ütőhangszeresből, vagyis tablásból, egy tampurásból áll, jómagam szitáron játszom. A zenekar harminchét éve működik.

Miként jelenik meg Harrison munkássága a The BlackBirds és a Calcutta Trió interpretációjában? Hová helyeződnek a hangsúlyok?

K.A.: A Calcutta Trió két önálló blokkot játszik az emlékesten, a szokásosnál rövidebb formában.

H.Gy.: Az indiai blokk pontosan annyira fog belesimulni a produkcióba, amennyire a Beatlesnél megjelent. A nyugati, illetve az indiai muzsika kettőse kerek egészet fog alkotni. Azon túlmenően, hogy Andrásék segítségével Ravi Shankarról is megemlékezünk, Harrison szitárra írt indiai hatású dalai is a műsorba kerülnek. A Harrison által írt Beatles kontra szóló dalok aránya kb. hetven-harminc százalék lesz. Csak azok a szerzemények hangzanak majd el, amelyeket az indai szitárművész, illetve az ex-Beatle komponált, hiszen a megemlékezés csak így lehet méltó.

(Magyar Nemzet, 2013)