Hajba Áron

Hajba Áron (ének, gitárok, szájharmonika, zongora):

1982-es évjáratú vagyok, tehát pont lemaradtam a legtöbb dolgokról, amiket a legjobban szeretek a könnyűzene történetében. Legalábbis élőben. Azért egy jónéhány bakelit lemezt sikerült addig hallgatni, amíg csak bírta ugrálás meg sercegés nélkül. Szegény szüleimnek elég komoly gyűjteményük volt, amíg szét nem hallgattuk, imádják a zenét. Hát én is imádom, el is döntöttem ötéves korom körül, hogy zenész leszek. Aztán az is lettem. Ezzel viszonylag tömören összefoglaltam mintegy huszonöt évet, de a lényege, hogy rengetegféle zenét játszottam, főleg blues és rock zenét, és a Beatles valahogy időről időre visszaköszönt. Valahogy nem lehet kikerülni, mondjuk nem is próbáltam, sőt. Szeretek visszatérni ehhez az óriási állomáshoz, ahol jönnek-mennek a legkülönbözőbb emberek, zenészek, rajongók, zenemániákusok, véletlen arra járók. Itt szinte bárkivel megtalálom a közös pontot, mert a legtöbb ember ebben egyetért: A Beatles menő. Az volt régen is, most is az, és az is marad.