fix bar
fix bar
fix bar
fix bar
fix bar
fix bar

A Pedál gyűjtemény / Pedal Board

A pedál gyűjtemény / Pedal Board

Amikor tizennyolc éves koromban megkaptam életem első elektromos gitárját (a Fender Telecastert), rögtön szemben találtam magam egy nagy kérdéssel, amiről akkor még nem gondoltam, hogy egy végtelen utazás kezdete a hangok világában.

 

Ugyanis az erősítőbe dugva a gitárt, játszani kezdtem és úgy éreztem, hogy sokkal több van a hangszeremben, mint amennyit ki tudok hozni belőle. Lehetne szép öblös, kerek hangja, de nem tudom úgy megpengetni, hogy szép testesen szóljon. Ilyenkor persze el lehet kezdeni az erősítő hangszín beállításával variálni, de éreztem, hogy a probléma gyökere nem ez. Így aztán a következő módszert eszeltem ki: bekapcsoltam az erősítő torzítóját, feltekertem a magas hangszínt, levettem a mélyet, így előállítottam a lehetőségeimhez mért legidegesítőbb, legelviselhetetlenebb hangszínt, és feladtam magamnak a leckét: „na ezt hozd helyre, most játssz szép, kerek hangon, ha bírsz.” Jó gondolat volt, így muszáj volt rájönnöm, hogy hogyan tudom a kezemmel javítani a hangszínt, amit az erősítőn elrontottam. Így dolgoztam kezdetben a „sound”-omon. (A zenészek a „sound” kifejezést egy hangszeres által a hangszeréből előcsalt, egyedi hangszínre használják. Ez sok év alatt alakul ki, és a játék technikától kezdve a hangszer, erősítő, effekt pedálok és gyakorlatilag minden felhasznált dolog sajátosságain múlik.)

A környezetemben tevékenykedő gitárosok mindig rendelkeztek effektekkel. Nem nagyon tetszettek nekem ezek az űrkütyük. Mindig bekapcsolták az agresszív, dróthangú torzítót, tettek rá valamilyen lebegős hullámzós furcsaságot, majd a végén raktak rá még visszhangot is, mintha még nem mosódtak volna össze eléggé a hangok amúgy is. Alapjában véve voltak effektek, amiknek tetszett a hangja, csak úgy gondoltam, hogy jobb, ha az ember előbb azért megtanul gitározni. Ezeket mondtam magamnak: „majd ha egy szál gitárral, kábellel és erősítővel mindent el tudsz játszani, ha színes és kifejező lesz a játékod, akkor elkezdhetsz effektekkel egyáltalán foglalkozni. Addig csak elterelné a figyelmet a lényegről. Először nyilván megszerezzük a húst, csak utána fűszerezünk.” Meg ilyenek. Erre körülbelül 10 évet szántam. Ma sem szembetűnően használom az effekteket. Szeretem, ha ízlésesen, finoman vannak adagolva, tényleg csak ott, ahol a zene megkívánja.

Életem első effekt pedálját véletlenül éppen Dobos Lacitól (tudjátok, a BlackBirds-ből) vettem. Ez azt hiszem 2007-ben lehetett. Egy Vox Valve-tone V810 overdrive pedált. Ezzel kezdődött minden. Ma is nagy szeretettel használom, ha épp túlzás lenne a - mindjárt bemutatásra kerülő - űrbázis-irányítóközpont használata a fellépés jellegéből adódóan.

 

De ahhoz, hogy a pedálokat végignézzük, először a következő információkkal, fogalmakkal érdemes tisztába jönni:

Klón pedálok: Az analóg effekt pedálok hőskorában, a ’60-as ’70-es években készült legendás kütyük ma már nagyon ritkák, és ha fel is bukkannak, rendkívül drágák. Ezért az esetek többségében sokkal olcsóbb ezeknek a pontos másolatát elkészíttetni. Általában külsőre nem úgy néznek ki, mint az eredetiek, de az áramkör megegyezik és megfelelő alkatrészek felhasználásával elérhető ugyanaz a hangzás. Ráadásul a hangzást nem befolyásoló apró változtatásokkal (pl. true bypass kapcsolás, vagy éppen méret csökkentés) még javítani is lehet a használhatóságukon. Hogy kik készítik a jó minőségű klón pedálokat?

Boutique pedál: Az utóbbi kb. 10 évben a gitárosok között elterjedt a világon a boutique őrület, ami azt jelenti, hogy sokan a nagy cégek által nagy mennyiségben sorozatgyártott pedálokkal szemben előnyben részesítik az olyan ketyeréket, amit egy-két megszállott ember kézzel készít, a lehető legjobb minőségben. Olyanok ezek a figurák, mint mondjuk a hifisták, csak nem hifi cuccokkal foglalkoznak, hanem gitár effektekkel. Van egy jó pár, mára világhírű ilyen mester, akiknek a pedáljai igen drágán kelnek el. Magyarországon a legismertebb ilyen szaki Kasléder Albert. Köszönhetően az évek óta tartó nagyszerű kapcsolatunknak, a pedáljaimnak kb. a fele az ő keze munkája. Csúcsminőségű cuccokat csinál, állítom, hogy bármelyik híres boutique műhelyjel felveszi a versenyt az övé. Három (boutique viszonylatban) sok példányban készült pedálom van tőle, a többi kifejezetten az én kérésemre és saját igényeim alapján készült. (Egy nap majd rengeteget érnek, de úgysem adom el.)

Modolás: Modolásnak azt nevezik, amikor egy eredeti pedálba belenyúlva megváltoztatunk benne ezt-azt a jobb hangzás érdekében. Vagy az áramkör változik, vagy jobb minőségű alkatrész kerül bele ilyenkor egy gyárilag gyengébb helyett, vagy épp extra funkciókkal bővül. Ez komoly szakértelmet, és sok tapasztalatot igénylő foglalkozás, erre is vannak megszállottak mindenfelé.

Point to point wireing: A hetvenes évek közepétől a könnyebb, gyorsabb sorozatgyárthatóság kedvéért elterjedt a nyáklap használata az elektronikus berendezésekben. Előtte szépen minden kézi munkával oda volt forrasztva, ahol érintkeznie kellett. Manapság azt a régebbi technikát csak a legigényesebb pedálokban használják, ezt hívják point to point forrasztásnak. Nagyon kell tudni hozzá szépen forrasztani.

True bypass: Régen a pedálok áramkörén kikapcsolt állapotban is keresztülment az elektromos jel, ami ilyenkor sok ellenállásba ütközött, így a tiszta (effekt nélküli) hang vesztett a magas frekvenciákból és a jelszintből, azaz tompábban szólt. Ez egy pedál esetében nem is igazán észrevehető, de ha több pedált használ az ember, akkor a gitár hangja jelentősen színtelenebb, tompább lesz. Ezért találták ki később a true bypass-t, azaz ha kikapcsolod a pedált, a jel akadálytalanul átmegy rajta az áramkör elkerülésével.

Amikor azt írom, hogy ritka tranzisztor, akkor arra gondolok, hogy a tranzisztor elterjedése a ’60-as évek derekán akkora technikai fejlődés volt, mint a robbanómotor feltalálása - ha nem nagyobb. Kezdetben germániumot használtak az előállításához, azonban hamar rájöttek, hogy a szilíciummal sokkal stabilabb működést tudnak elérni (pl. hőmérsékleti változásokra kevésbé érzékeny, nem különbözik az összes darab munkapontja egymástól, stb…). Így aztán 1970 környékén abba is hagyták a germánium tranzisztorok gyártását. Addigra azonban elkészült néhány olyan gitár effekt, aminek a hangzását a germánium tranzisztor határozta meg és nem pótolható semmivel. Mára az ilyen tranzisztorok bizonyos típusai kincset érnek, aranyárban mérik őket, ha van egyáltalán valakinek.

Szerintem most nézzük végig a pedáljaimat, szépen sorban, ahogyan a gitárból induló jel is végigvándorol!

1. TC Electronics - Polytune mini (Hangológép)

Semmi különös. Pici és gyors, szeretem.

2. MJM - Sixties Vibe (Uni-vibe)

Angol boutique pedál, őse az Univox Uni-vibe. Egy magyar - Eldzsi művésznéven tevékenykedő - mester modolta, még mielőtt hozzám került. Hibátlan lett, fantasztikus térbeli hangzása van. Leginkább Jimi Hendrix és David Gilmour nevével szokás összefüggésbe hozni ezt a hangzást, de nagyon sok más előadónál is hallható. Legismertebb dalok, amikben jól elcsíphető: Jimi Hendrix: Machine gun, Pink Floyd: Breathe

3. Menatone - Chawbox (Octavia)

Amerikai Boutique pedál, igen ritka, különösen ez a verziója és különösen Európában. Gyönyörű point-to-point munka. Egy kedves barátomtól, és zseniális gitárostól, Aldo Spadaro-tól kaptam ajándékba. Őse a Roger Mayer által - Jimi Hendrix számára - kifejlesztett Octavia. Gyakorlatilag egy Fuzz, amire rá lehet keverni felharmónikusokat egy oktávval feljebb. (Magyarul: rikácsol, mint egy őrült majom.) Ha ilyet szeretnél hallani, akkor Jimi Hendrix: Who knows című számát javasolnám. 6:25-től fülelj!

4. Analogman - Sunface (Fuzz)

Amerikai boutique pedál, a Dallas Arbiter Fuzz Face utóda. Két darab eredeti - manapság fehér holló ritkaságú - ’60-as évekbeli NKT275-ös germánium tranzisztor dolgozik benne. Semmi sem szól úgy, mint ezek a kis kütyük. Hihetetlen mázli, hogy hozzá tudtam jutni egyáltalán. Ha csak egy pedált tarthatnék meg, ez lenne az. Az eredetijét ugyancsak Jimi Hendrix híresítette el, de a Beatles háza táján is láthatunk-hallhatunk Dallas Arbiter Fuzz Face-t a Let It Be album felvételeinél. Azóta persze rengeteg előadó rákapott, ma pedig reneszánszát éli ez az effekt. A legdinamikusabb pedálok egyike. A leghajmeresztőbb torzítástól a legfinomabban fűszerezett tiszta hangokig végtelen lehetőségek tárháza. Szinte mindegyik Hendrix számban ezt hallhatod - a hangzás alapja.

5. Kasleder – Crossroads Custom (treble booster)

Magyar Boutique pedál, az említett magyar mester, Kasléder Albert munkája. (ezt a többi Kasleder pedálnál már nem fogom külön leírni.) Külön az én kérésemre készült. A sok példányban készült Kasleder – Crossroads én szájízem szerint módosított változata. Ősének a Dallas Rangemaster treble booster tekinthető. Egy vintage Toshiba germánium tranzisztor a lelke. A Booster pedálokat többféleképpen lehet használni. Használhatjuk a szólók hangerőben, vagy hangszínben (is) történő kiemelésére, de használhatjuk az erősítő megvadítására, torzítás növelésére és a hangszín dúsítására is. Én gyakorlatilag torzítónak használom, nagyon finom meleg hangzású torzítást produkál. A soron következő (6.) pedállal együtt meg nagyon vadak. A treble boostert egyébként Brian May nevéhez szokás kötni, bár nála nagyon máshogy szól, mint nálam, mivel ő VOX AC30 erősítőt hajtott vele, ezek ketten a treble boosterrel pedig egy teljesen külön kategóriát képeznek.

6. Kasleder – Dirty Little Thing (overdrive)

Ez a pedál Albert legnagyobb példányszámban eladott pedálja. Nem véletlen. Az áramkör alapját az Ibanez TS808 torzító pedál képezi, ami a ’80-as évek elején hódította meg a világot. Stevie Ray Vaughan kedvenc játékszere volt, de igazából most már minden gitárosnak van valamilyen hasonló pedálja, mert teljesen alapvető. Egyszer összehasonlítottam egy nagyon, de nagyon drága, kézzel point to point forrasztott, csúcskategóriás Ibanez TS808-assal. Mindenki azt hisz, amit akar: nekem jobban tetszett a Dirty Little Thing hangja.

7. MXR – Mini Flanger (Flanger)

A két nem boutique gyártótól származó pedálom egyike, a hatalmas Dunlop cégtől. A ’70-es években kezdték gyártani, azóta kapott LED-et (hogy lásd, ha be van kapcsolva), true bypass kapcsolót, meg adapter aljzatot. Az áramkör maradt a régi. Ez a pedál a régóta folytatott kísérletem legújabb eredménye, a forgó hangszórós Leslie láda csodálatos hangzásának leutánzására. Ez persze fából vaskarika, mert nem lehet leutánozni igazából egy ilyen háromdimenziós csodát, de amíg nincsen igazi Leslie-m, és két erős emberem hozzá, addig keresgélek. A mindjárt soron következő tremolo pedálommal kombinálva igen meggyőzően szól. Jelenleg így tudok a legközelebb jutni a George Harrison féle gyönyörű Leslie hangokhoz, amik a legszebben talán a The Long And Winding Road „Naked” verziójában érhetők tetten, de felbukkannak többször is a Let It Be albumon. Egyébként lehetne ezzel a pedállal ilyen repülőgépre emlékeztető hangot is előidézni, meg minden furcsaságot, de az ilyen dolgok csak nagyon indokolt esetben érdekelnek, szóval nem szoktam.

8. Kasleder – Mr. Kite (Tremolo)

Régen az effekt pedálok megjelenése előtt (’50-es, ’60-as évek) szokás volt az erősítőkbe Tremolo effektet építeni. Ez egy nagyon finom, vibráló lebegést ad a hangnak, vagy éppen helikopterre emlékeztetően megszaggatja, beállítástól függően. Egy ilyen tremolo áramkör épült ebbe a kis dobozkába. Sorozatban készült pedál, de már megszűnt a gyártása.

9. Kasleder – True bypass looper

Mivel az alább mindjárt soron következő pedál nem true bypass kapcsolós, szükségem volt egy ilyen kis pedálra, amivel azt ki/be kapcsolom. Ennek a pedálnak tehát nincsen önálló hangja, csak jelút választó kapcsoló. Albert csinálta a kérésemre, a tőle megszokott minőségben.

10. Electro-harmonix – Deluxe Memory Man (analog delay)

A másik pedál-gyártó óriás, az Electro-harmonix 1978-ban kezdte el gyártani ezt a típust, az én példányom is ebben az évben látta meg a napvilágot. Gyönyörű természetes visszhangokat produkál, ha becsukod a szemed, egy másik térbe varázsol. Beállíthatsz kis szobát, folyosót, de egész Tihany is benne van kicsiben, ha úgy tetszik. Ha pedig szeretnéd, felidézi azt a hangzást, amikor a régi szalagos visszhang effektben megnyúlt a szalag. A ’60-as években ilyet még pedál formátumban nem csináltak, ezért ezek a visszhangok csak stúdió felvételeken voltak hallhatók. Ezzel a pedállal koncerten is meg tudom szólaltatni a lemezen megszokott tereket.

11. Kasleder – Wild horses (clean booster)

A clean booster lényege, hogy növelje a jelszintet, de ne vegyen el, és ne adjon hozzá a hangszínhez. Ebben a legjobb a Wild horses. Szólók hangerőben történő kiemelésére használom.

Ezek a pedálok vannak a pedalboard-omon állandó jelleggel. De van ott még, ahonnan ezek jöttek:

Kasleder – Tone Bender MKII. (Fuzz)

Mivel ugye van egy súlyos betegségem, ami a vintage effekt pedálok imádatában és gyűjtésében manifesztálódik, és azokon belül is különös túlzott vonzalom fűz a fuzz effektekhez, ezért amikor Albert elmondta, hogy sikerült szereznie eredeti Mullard OC75-ös germánium tranzisztorokat, akkor kicsit izzadni kezdtem… (ez egy olyan ritka tranzisztor, hogy ezt 2013-ban nyugodtan nevezhetjük csodának) Aztán úgy lett, hogy én jutottam hozzá a legelső prototípushoz. Iszonyú büszke vagyok rá. Point to point forrasztás, minden alkatrész eredeti. Ez nem olyan, mint az eredeti ’60-as évek beli Sola Sound - Tone-Bender MKII, hanem ez konkrétan AZ. Instant Jimmy Page hangzás. Őrület. A legszebb pedálom. Még a szaga is elbűvöl, amikor szétszedem, hogy elemet cseréljek. Egyébként ez a pedál nagyon közeli rokona a Vox – Tone Bendernek (abban két germánium tranzisztor volt), aminek a prototípusát először a Beatlesnek adták tesztelésre, használatra 1966-ban. Bár nem tudok róla, hogy konkrétan szerepel-e felvételen, de minden esély megvan rá.

Aztán készül itt egy kis nyalánkság még: a Wah-wah projekt

Nem tudom, hallottatok-e a tűzesetről, amiben 2009-ben a The BlackBirds együttes teljes felszerelése odalett? Megmaradt egy-két mementó. Ilyen például Dobos Laci Wah-wah pedálja, amit nekem ajándékozott évekkel ezelőtt.

Az elektronika kiégett, a festék felhólyagosodott és lepattogzott róla és belepte a korom. Én gondoltam egy nagyot. Lemarattam róla a megmaradt festéket, letisztogattam, kiszedtem az élettelen elektronikát, pótoltam egy-két gumi ütközőt és nemsokára Albert kezeiben újra életre kel. Jobb lesz, mint valaha. A kis tábla az elején pedig őrzi az eset szomorú emlékét.

Továbbá már a gyűjteményben ven egy mosolygós, BC108 szilícium tranzisztoros Fuzz Face is, aminek bármikor az arcába léphetek.

(Hajba Áron, 2017)