fix bar
fix bar
fix bar
fix bar
fix bar
fix bar

SALVADOR DALÍ & JOHN LENNON

John Lennon és Salvador Dalí - a két géniusz találkozásának története!

De hogyan is fonódnak össze a szálak?

 

Robert Whitaker egy zseniális fotós volt! Egy időben őt is a Beatles menedzsere - Brian Epstein - vette szárnyai alá. Magától értetődő volt, hogy Robert közel került a zenekarhoz és több mint 2 évig szinte mindenhol ott volt, ahol a liverpooliak.

 

Robert Whitaker fotós, a '60-as évek közepén

 

Szenzációs képeket készített róluk műteremben, színpadon, stúdióban, a színfalak mögött, a zenekari próbákon, klipforgatásokon és az öltözőkben a koncertek előtt. Robert Whitaker egészen egyedi módon fotózott és a különleges látásmódja, valamint megnyerő stílusa miatt nagyon jó viszony alakult ki közte és legfőképp Lennon között, majdhogynem barátságot kötöttek. A Beatles turnézásának végeztével (1966. augusztus) Robert nem fotózta többé a bandát, de a barátság nem szakadt meg Johnnal.

 

Robert Whitaker fotói

 

Lennon nagy Dalí rajongó volt, Dalí nagy Lennon rajongó volt! Lennon már ’68-ban is egy Dalí által festett szemmel pózolt, Dalí párizsi apartmanjának a falán viszont egy Lennon portré díszelgett. Salvador Dalíról tudjuk, hogy a szürrealizmus legnagyobb zsenije, extravagáns poszter arca, a katalánok büszkesége, a paranoia-kritikai módszer ámokfutó géniusza, aki annyira sokoldalú volt, és annyi mindent csinált művészeti téren, ami másoknak akár öt életre is elég lenne…

 

Lennon '68-ban a Dalí-szemmel

 

Dalí interjút ad - háttérben a Lennon-fej

 

Robert Whitaker 1967 és 1972 között Salvador Dalí-ról is számos képet készített, a legtöbbet a festőművész spanyol otthonában, Portlligat-ban. Dalí, a Földközi-tenger partján lévő házába - és egyben műtermébe - sok mindenkit nem engedett be, csak a legközelebbi barátait, vagy azokat akik felkeltették az érdeklődését, mivel Dalínak a természete, a humora is avantgárd és abszurd volt, így aki nem volt elég érdekes személyiség, az kiszorult Dalí látóköréből. Vélhetően Whitaker is szerencsésnek (és megtisztelve) érezhette magát, hogy a géniusz otthonában tölthette az időt. Az extravagáns szürrealista Dalít, - aki saját bajuszáról is úgy nyilatkozott egyszer: „Én nem ilyen elkedvetlenítő, katasztrófaszagú, wagneri füstfelhőben pácolt bajuszt akartam. Nem! Az enyém finom, hajszálvékony, imperialisztikus, ultraracionális lesz, az égre törő, mint a vertikális miszticizmus, mint a vertikális spanyol szindikátusok!”,  azzal vette le lábáról Whitaker, hogy el tudta vele hitetni, hogy úgy fogja őt fotózni, hogy a képeken megjelennek Dalí abszurd gondolati: a szemét, a száját, a bajuszát és a fülét fogja fotózni. Dalí kapható volt az ilyen dolgokra.

 

Robert Whitaker fotói a tengerparti Portlligat-ban, Dalí otthonában készültek

 

Whitaker '67-ben bemutatta Dalít - Brian Epstein „ezer éves” barátjának és asszisztensének -  Peter Brown-nak, aki ekkor az Apple igazgatóságában tevékenykedett. Brown megegyezett Dalí-val, hogy egyszer összehoznak egy Lennon – Dalí találkozót.

A nagy nap 1969. március 24-én volt Párizsban. Dalí híres volt a párizsi és new yorki ebédjeiről és vacsoráiról, melyeket sztár-barátaival töltött. Lennon és Yoko meg épp a francia főváros felé vették az irányt nászútjuk alkalmából – ugyanis pár nappal előbb hivatalosan is összekötötték életüket. Párizsban a Plaza Athéné Hotelben szálltak meg, de ekkor még a média bevonása nélkül. A híres (első) „ágyban tartózkodásukat ” (Bed-in) március 25-én kezdték meg, de azt már az amszterdami Hiltonban.

 

A nagy találkozás 1969-ben

 

Másnap - március 25-én - az amsterdami Hiltonban

 

A Dalí-val való találkozásról és közös ebédről nem, hogy nincs sok infónk, de még csoda, hogy fotó fennmaradt róla. Az biztos, hogy mindkettejüknek örök élmény volt, és mivel mindketten különcök voltak, szívesen lettem volna pók a falon, hogy hallhassam a nem mindennapi társalgást! Azt nem mondom, hogy a '69-es egy megismételhetetlen találkozó volt, mert kering egy fotó arról, hogy a hetvenes évek közepén ismét összejöttek egyszer. De ki tudja. Lehet, hogy többször is.

 

Egy másik találkozás a hetvenes évek közepén

 

A macskákról biztos, hogy beszélgettek, ugyanis mindketten macska-őrültek voltak. Lennon volt, hogy 15-20 macskát is tartott otthon. Dalí-nak csak egy volt, de azzal nem nagyon viccelt – egyből egy kedves kis párducmacskát vett magához, aki szinte mindenhova elkísérte. Dalí semmiben nem volt hétköznapi!

 

Mesterek és macskáik

 

Az biztos, hogy Lennon és Dalí tervezték, hogy közösen megcsinálják a Szent Jakab utat - népszerűbb nevén az El Caminót - de sajnos ez Lennon korai halálával örökre meghiúsult. Lennon halála után 2 évvel, Dalí is végérvényesen elveszítette önmagát felesége, Gala halálával. 1984-ben magára gyújtotta púboli kastélyát, majd visszatért szülővárosába Figueresbe, ahol hosszú betegeskedés után saját múzeumának tornyában halt meg 1989. január 23-án, miközben egyik kedvenc operája, Wagner Trisztán és Izoldája szólt.

 

Salvador Dalí 1970-ben New York-ban, egy Lennon-Yoko kiállításon

 

Minden bizonnyal Yoko Ono is Salvador Dalí hatása alá kerülhetett, mert egyszer kért a híres bajuszából egy szálat. Ezt persze Dalí visszautasította, de mikor Yoko rengeteg pénz kínált fel, Dalí megenyhült. A pénzt elfogadta, de cserébe egy száraz fűszálat küldött el bajusz helyett, ugyanis félt, hogy Yoko valami mágiához fogja felhasználni a bajuszt – ugyanis boszorkánynak tartotta Yoko Ono-t. Dalí egy kifürkészhetetlen különc volt.

Ami talán kevésbé érdekes, de a cikk miatt ide kívánkozik, hogy volt szerencsém a legendás fotóssal -  Robert Whitakerrel – személyesen is találkoznom 2008-ban a The BlackBirds 2. liverpooli turnéján. Mr. Whitaker 2011-ben hunyt el.

 

Aranyos volt a mester, dedikálta nekem egyik könyvét a Beatlesről és rajzolt is mellé, mert nehezményezte, hogy nem mosolyogtam eleget! smiley

 

Illetve elzarándokoltam Spanyolországba, ahol bejártam a Dalí „háromszöget”: Figueres - Portlligat - Púbol. Én is voltam a híres festői szépségű katalán tájon, és Dalí avantgárd házában és kertjében, ahol készültek a híres Whitaker fotók.

 

Ennyire nem őrült meg Salvador - a PIRELLI kerekek azért kerültek a kertjébe, mert ő tervezte ezt a logót

 

Nem mondom, hogy nem volt brutális érzés Dalí kertjében, házában és műtermében sétálgatnom. A Lennon-nal és Dalí-val való találkozást is várom már, de remélem, arra sokat kell még várnom!

 

Hoffmann György