fix bar
fix bar
fix bar
fix bar
fix bar
fix bar

LOVE ME DO

Love Me Do ( a dal teljes története 1958-tól 1998-ig)

 

Paul McCartney egyik iskolakerülésekor komponált dala 1958-ból, amit Lennon segítségével fejezett be 1962 szeptemberében. 

A Decca meghallgatás (1962.01.01.) és több más kiadónál való sikertelen kilincsezés után az új menedzserük, Brian Epstein az Oxford Street-i HMV-nél egy 78-as fordulatszámú acetátlemezt készíttetett az együttes néhány felvételéből a lemezvágó Jim Foy segítségével, aki, miután hallotta az anyagot, ajánlotta Epsteinnek Sid Colemant az EMI-tól. Epstein Coleman javaslatára hívta fel a Parlophone egyik producerét, George Martint egy esetleges próbajáték lehetősége ügyében, akihez elvitte az acetát lemezt is. Epstein már korábban is járt az EMI-nél, ám Martin akkoriban szabadságon volt, így az ott dolgozó további három producerből egy már elutasította a Beatlest. Martin emlékei szerint a felvételeken hallható előadás rettenetes volt, de lehetőséget adva a zenekarnak, kérte a menedzsert, hogy hozza le őket Londonba, hogy élőben hallgathassa meg őket. Epstein egy gépelt papíron meg is mutatta Martinnak az együttes szerzeményének és koncertrepertoárjának nagyobb részét, de valószínű csak négyet, a Besame Mucho, a Love Me Do, a P. S. I Love You és az Ask Me Why című dalokat rögzítették a június 6-i meghallgatáson. Martin Ron Richards-szal az oldalán közben kifejtette Epsteinnek, hogy a dobos bizonytalanul játszik, nem fekszik rá a basszusra, és ami lényeg, nem elég nyers a többiekhez képest. (Martin jó megfigyelő volt, azt pedig nem is tudhatta, hogy Best játékával Kaempfert sem volt elégedett egy évvel korábban, a My Bonnie felvételekor). Viszont különleges karizmát látva az együttes másik három tagjában, az esetleges felvételkészítéshez egy ideiglenesen megbízott stúdiódobos lehetőségét is felajánlotta, csak ne Pete Best üljön a dobok mögött. Epstein, aki gondolkodási időt és tanácsokat kérve másoktól, nehezen, de elfogadta Martin szakmai tapasztalatán álló érveket, egy későbbi időpontban magához rendelte Bestet, hogy tudatosítsa benne a döntést: a fiúk nem akarják, hogy továbbra is ő doboljon az együttesben. Bob Wooler lemezlovas szerint a döntés hiba volt, mivel a jóképű Best közönségkedvenc volt a hölgyrajongók körében és Martin sem a végleges eltávolítására tett javaslatot.

 

Itt még Pete Besttel

 

A vele készült változatot hosszú ideig elveszettnek hitt felvételként emlegették, amíg 1994-ben Judy Martin, George felesége rá nem akadt egy szekrény lomjai közt. Ezt, és még további kilenc dalt, amin Pete Best dobol, 1995-ben jelentették meg az Anthology 1 című kiadatlan dalokból álló dupla albumon, aminek bevételéből a Beatles történetében első alkalommal Best is részesülhetett. Utolsó fellépése a zenekarral 1962. augusztus 16-án este zajlott a Cavernben, őt ezt követően két alkalom erejéig Johnny Hutchinson, a Big Three dobosa helyettesítette, amíg az új dobos, Ringo Starr meg nem érkezett augusztus 18-án. Vele szeptember 4-én, délután vonultak be újra az első igazi lemezfelvételükre az Abbey Roadra, hogy rögzítsék Mitch Murray szerzeményét és a sajátjukat, a Love Me Do-t. Néhány óra bemelegítés, Dezo Hoffmann által készített kötelező fotók (Harrisont praktikusan jobb oldalról fotózták, mivel a Love Me Do felvételei előtt megverték Pete Best kirúgatása miatt, amitől bal szeme feldagadt) és a nem kedvelt How Do You Do It felvételei után belekezdhettek saját daluk rögzítésébe is, melynek lámpalázuk miatt tizenöt alkalommal rugaszkodtak neki. Norman Smith szerint az újonc Ringo teljesítményével nem csak George Martin, hanem McCartney sem volt elégedett. Smith (Lennon adta becenevén „Norma”) egyébként még csak három éve dolgozott hangmérnökként, amire egy újsághirdetés által jelentkezett letagadva hat-nyolc évet a korából, mivel a felső korhatárt az EMI huszonnyolc évnél szabta meg. Kezdetben őt is csicskáztatták, felmosattak vele, teát főzött és boltba küldözgették cigiért. Az újonc évek élénken kavarodhattak az emlékezetében, ahogyan figyelte a megszeppent Ringo Starr folytonos kioktatását arról, mit és hogyan csináljon.

 

A Beatles 1962. szeptember 4-én

 

Martin szeptember 11-re újra behívta az együttest, akiknél akkor tudatosult, hogy új dalok mellett az előző héten már elkészült Love Me Do-t is újra kell venni, csakhogy most Ringo helyett Andy White fog dobolni. A fiúk hiába magyarázták, hogy a klubokban nem show zenésszé edződtek, Ringót mégis megfosztották az ütőitől, helyette beállították a tamburinhoz, amit az előző felvételen még nem használtak. A nagylemezen, a The Beatles Hits EP-n és további négyféle USA kiadású lemezen White hallható és számtalan további válogatáson, például az 1976-os kislemez gyűjteménynél és az 1982-es évfordulós kiadáson. Annak ellenére, hogy szerte a világban rengeteg lemezen az ő dobmunkájával jelent meg a két dal, a szeptember 11-én kifizetett pár fonton kívül semmit sem kapott a milliós bevételekből.   

 

Andy White mindig is büszke volt, hogy a legenda része lehetett

 

A Ringo Starr részvételével készült ritka változat újra az 1980-as amerikai Rarities albumon jelent meg először. Bár a kislemez jól fogyott (két hónap alatt kb 50-60 ezer példány), Epstein meglátása szerint az Ardmore & Beechwood reklámkampánya gyenge volt, így maga is erős propagandába kezdett, sőt, úgy tartják fel is vásárolt belőle még körülbelül 10.000 darabot, mely felsegíthette a Beatlest a Top 40 tizenhetedik helyére. A Love Me Do kiegészítve másik három kislemezes számmal még az 1963-as évben is jó üzletnek bizonyult a már említett The Beatles Hits EPn. A Parlophone a lemez borítójának készítésével foglalkozó Garrod & Lofthouse Ltd mellett szerződést kötött a Bucklanddal is, hogy a nem szűnő igényeket ki tudják elégíteni. A Beatles 1969. január 28-án újra felvette egy valamivel hosszabb (02:42) változatban, Ringo pedig kárpótolva magát, 1998-ban feldolgozta a Vertical Man című saját szóló albumára.
 

Marsi József (a Beatles Kódex szerzője)

A könyv a The BlackBirds Shop-ban is megvásárolható ITT