fix bar
fix bar
fix bar
fix bar
fix bar
fix bar

HÉT SZINT VAN

Hét szint van (a Beatles első füvezésének története)

A fiúk túl vannak az „A Hard Day’s Night” film és nagylemez bemutatóján és megjelenésén… eddig soha nem látott siker! Koncert, koncert után. Közben néha egy-egy dalt is felvesznek a londoni EMI stúdióban.

1964 augusztusa. A Beatles második amerikai útja. Tombol a „Beatlemánia” az egész világon.


Egyik New York-i koncertjük után, a szállodában úgy gondolják, hogy itt a remek alkalom találkozni egyik nagy példaképükkel: Bob Dylannel. Az szóba sem jöhet, hogy ők menjenek ki a Hotelből, így egy újságírót kérnek meg, hogy vigye oda nekik Dylant.
Így is lett. Pár óra múlva már közösen borozgattak a Delmonico Hotel lakosztályában. Egyszer csak megszólalt Dylan, hogy akkor most már ideje lenne szívni egy kis füvet. Erre a fiúk elmondták neki, hogy biza ők még sosem próbálkoztak a fűvel. Dylan kicsit zavarodott volt, hiszen ő az „I Want To Hold Your Hand” c. dalban az „I can’t hide” sort úgy értette, hogy „I get high” (elszállok)… ebből egyenesen arra következtetett, hogy a Beatles itt a fűre utalt. De hát ugye nem.
Na, több se kellett. Dylan sodort egyet és Ringoval elvonultak. Mikor visszatértek a többiekhez, Ringo azt mondta, hogy baromi jó, olyan mintha „rám szakadna a plafon”. Erre persze mindannyian kértek Dylantől egy cigit és elszívták.
Az este és az éjjel ebben a szellemben telt el… nevetgélés, borozgatás, füvezgetés. Sőt! Az első füvezés!


McCartney viszont mindvégig egy tollat meg egy papírt szeretett volna találni, mert úgy érezte, hogy rájött valamire. Talán az élet értelmére.
A nagy kavarodásban Paul végül le tudta írni a gondolatot, ami egész éjjel ott motoszkált a fejében, és amiről úgy gondolta, hogy most valami nagy felfedezésre jutott a fű segítségével. Odaadta Mal Evans-nek, a roadnak, hogy nagyon vigyázzon rá.
Másnap reggel tiszta fejjel Paul elkérte a papírt és elolvasta. Csupán ennyi állt rajta: „Hét szint van”


Hoffmann György (The BlackBirds Beatles Emlékzenekar)