fix bar
fix bar
fix bar
fix bar
fix bar
fix bar

BEATLES SZTORIK - Elhagytunk egy hangszert!

ELHAGYTUNK EGY HANGSZERT!

Alf Bicknell, a Beatles sofőrjének elmondása alapján írta: Marsi József.

 


- Nekünk villog az a teherautó? – nézett a visszapillantó tükörbe Alf Bicknell, aki akkor már több mint egy éve a Beatles hivatalosan kinevezett sofőrje volt. Neil Aspinall válaszként megvonta a vállát.


- Húzódj félre Alf! Majd kiderül, hogy velünk van-e valami baja – suttogott Neil, tekintettel a hátsó üléseken pihenő utasaikra, majd belekotorva a táskájába, kivette a sapkáját, mivel odakint nemcsak rendesen szakadt az eső, hanem december lévén az időjárás is meglehetősen fagyosra fordult. Bicknell úgy tett, ahogyan mondták neki. Lelassított, majd a legközelebbi alkalmas helyen megállt. Az elmúlt tizennégy hónapja, mióta a Beatles alkalmazásában állt, szinte minden belföldi és külföldi útjára elkísérte az együttest, ezenkívül Lennon személyes sofőrje is volt egy ideig. Minden szabályt betartott, elképzelése sem volt arról, hogy a percek óta nyomukban haladó teherautós mit akarhat tőle.


- Helló, mi a helyzet? – szaladt oda a teherautó vezetőjéhez Alf, gondolva, hogy akármi is van, az nem lehet annyira fontos, hogy túl sok időt fecséreljenek rá. A Beatlesnek másnap este Glasgowban van fellépése és még csak félúton járnak. Az idő pocsék, félő, hogy az útviszonyok miatt a fiúk, akik a kocsiban aludni próbáltak, nem pihenik ki magukat kellőképpen a koncert előtt.


A teherkocsi sofőrje kiugrott a vezetőülésből majd egy kabátot a fejére téve megpróbálta túlkiabálni a szakadó eső hangját és a forgalom által okozta zajt.
- Jó estét! Egy ideje maguk mögött haladok és mintha pár mérfölddel odébb egy csomagjuk leesett volna az autójuk tetejéről!


- Hogyan? - Alf Bicknell annyira leblokkolt a hallottaktól, hogy bármennyire is akarta, ezen a röpke kérdésen kívül egy árva hang sem jött ki a torkán.


- Elengedett a szíj, vagy már eleve lazán volt feltéve. Elég sötét van, de a fényszóróm megvilágította annyira, hogy lássam. Az igazság még az, hogy khmm…-köszörülte meg a torkát a teherautó sofőrje, mindezzel néhány másodpercnyi hatásszünetet tartva - szerintem át is mentem rajta a kocsival, az érzet legalábbis olyan volt. Sajnálom, elég hírtelen történt. Azért nézzék meg, hátha még menthető belőle valami! – próbálta valamelyest tompítani a falfehérré vált Blicknell riadtságát a pasas.


Ekkor odaért Neil Aspinall is egy esernyővel, aki Bicknellt sokkos állapotban találta.
- A barátjának már elmondtam, amit akartam, nekem mennem kell tovább, jó utat Önöknek! – intett a teherkocsis, majd lerázva a vizet a kabátjáról, felmászott az autóba és kikerülve a Beatles furgonját, rögvest el is húzta a csíkot.


- Mi történt Alf? – kérdezte Neil.


- Én most haza akarok menni. – motyogta tagolva, és szavai, valamint tekintete már el is árulta, hogy valami baj van.


- Ne szórakozz, nyögd már ki, hogy mi van, a srácok ránk várnak! – mutatott feléjük Neil.


- Azt mondta ez a pasas, hogy útközben leesett egy csomag az autó tetejéről. – Bicknellt már nem érdekelte, hogy közben teljesen átázott a ruhája, arcán folyt a víz, csupán az járt a fejében, hogy most jött el életének legszörnyűbb pillanata és most az volna a legjobb, ha az első villám egyenesen bele csapna a feje közepébe.


- Alf, csak nem azt akarod mondani, hogy elhagytunk egy hangszert? Ugye nem? – most már Aspinall is az ijedség jeleit produkálta. – Idefigyelj, a fenti csomagtartón csak hangszerek vannak! Most mi a fészkes fenét csináljuk? – kapott a fejéhez Neil, majd hosszú másodpercekig üveges tekintettel bámultak egymásra és fogalmuk sem volt arról, hogy most mihez kezdjenek.


- Meg kell mondani a srácoknak. Tudom, hogy John ki fog rúgni ezért. Tőle félek a legjobban, de meg kell mondani, hogy elhagytunk egy hangszert útközben.


- Milyen hangszert hagytunk el skacok? - hírtelen egy hang szólalt meg a sötétben, ami olyan élesen hasított Alf agyába, mintha dárdával döfték volna át. John volt az, aki már roppant kíváncsi volt arra, hogy mi folyik itt kint a sötétben, ezért úgy döntött, kimegy helyszínelni.


- Csak nem azt akarjátok mondani, hogy leesett egy gitár? Vagy több? - John kezdetben nyugott arca kezdett komorabb kifejezéssé válni.


- Állítólag igen, egy biztosan. – felelte Alf reszketve, alig hallhatóan és annyira leblokkolt, hogy fogalma nem volt róla, hogy ebben a helyzetben mi volna a helyes reakció John felé.


- Állítólag? Menjetek és nézzétek meg! Tizennégy gitárt pakoltunk fel, bízom benne, hogy nem az öreg Rickenbackernek van hűlt helye. – A saját szavai után már John is kezdett elsápadni.


Pár perc elég volt ahhoz, hogy beazonosítva a csomagokat, megállapítsák, hogy a Rickenbacker John megnyugvására még megvan, helyette viszont George Harrison járt pórul. Az ő 1962-es Gretsch Country Gentleman gitárja esett le útközben, az a gitár, amivel a „With The Beatles” lemezen, a „She Loves You” felvételén, vagy a múlt év elején adott Ed Sullivan Showban játszott. John, emésztve a történteket egy rövid ajakharapdálás után Bicknell felé fordult.

 

Még jó, hogy kettő van!


- Oké Alf, vissza kell fordulnunk. Ha megtalálod a gitárt, jutalmat kapsz! – Bicknell nem tudta hírtelen Lennon szavait értelmezni. A Beatles fiú ügyesen bánt a szavakkal, sokszor annyira kétértelműen fogalmazott, hogy percekig sem lehetett rájönni, hogy viccel-e, vagy komolyan gondol valamit.


- Jutalmat? Mire gondolsz John? – Bicknell szája remegett az idegességtől és azóta is az járt a fejében, hogyan szabaduljon ki ebből a lehetetlen szituációból.


- Például megmarad az állásod. – Érted? Nem rúglak ki ember! Ez elég nagy jutalom, vagy nem? Te raktad fel a csomagokat. De akkor leszel igazán benne a pöcegödörben, ha George kifizetteti veled! - Bicknell fejében csak most, Lennon szavai után tudatosult az, ha kirúgják, akkor nemcsak állása nem lesz, de élete végéig fizetheti a részleteket George Harrisonnak.


A kínos pillanatok és a hangszerek megfelelő módon történő visszaerősítése után beszálltak a kocsiba, ahol John tapintatosan felvezette George-nak a legrémesebb dolgot, amit egy zenész életében hallhat.


- George, nos, ugye neked két Gretsch Country gitárod is van? – Harrison, aki hátra dőlve, az álom és az ébrenlét határán lebegett, totál értetlenül nézett fel Lennonra.


- Miért fontos ez most éjszaka John? Mit tudom én, majd megszámolom. – reagálta le George ezt a számára idétlennek tűnő kérdést. Hulla fáradtan és álmosan is tudta, hogy mindannyian kiválóan ismerik egymás hangszereit, ezért a kérdés nem érdemelhet túl nagy figyelmet. John is észrevette, hogy George nem veszi a lapot, ezért egyenesen kimondta.


- George, az a helyzet, hogy útközben leesett az egyik Gretsch. Legalább egy tucat autó mehetett át rajta. Ha nem több.


- Mit beszélsz ember? - Harrison szeméből sebtében kiszaladt az álom legutolsó szikrája is, majd mondani akart valamit, de már az első szónál elcsuklott a hangja és szemmel láthatólag majdnem elsírta magát.


- Ez van haver, senki nem tehet róla. Ezért állunk itt hosszú percek óta. – felelte John, majd megszorította az összezuhant Harrison mindkét vállát.


- Sajnáljuk George – szólalt meg Paul – tudjuk, hogy érzelmileg is kötődtél hozzá, de vigasztaljon a tudat, hogy annyi a lóvéd, hogy egy egész gitárgyárat is megvehetsz.


- Megbeszéltem Alffal és Neillel, hogy visszafordulunk és megpróbáljuk megkeresni, hátha még összefoltozható a cucc! – próbálta meg nyugtatni John a szerencsétlen Harrisont, aki már szólni sem tudott, csak a régi emlékek peregtek le előtte, ahogy lelkesen vitte haza hajdanán a néhai Gretsch Country Gentlemant.


Aztán Alf gázt adott és visszafordulva tizenkét mérföldet tettek meg, ahol az úttesten megtalálták Gretsch egyes maradványait, a gitártest egy-egy darabját és pár gitárhúrt. A fiúk, de legfőképpen George javára írandó, hogy nem csináltak cirkuszt a történtekből és Alf Bicknell is megtarthatta a sofőri állását. A Beatles valószínű, nem felejtette el, hogy neki köszönhetik a pár nappal később megjelenő Rubber Soul nagylemezük első dalának témáját, a „Drive My Car”-t, bár George Harrison rendesen fizetett érte.

 

Alf Bicknell 1992-ben

 

Az írás egyéb, máshol történő publikálásához a The BlackBirds, vagy Marsi József engedélye szükséges.