fix bar
fix bar
fix bar
fix bar
fix bar
fix bar

BEATLES - ABBEY ROAD: a B oldalas remekmű

2019-ben ünnepli a legendás ABBEY ROAD Beatles nagylemez 50. évfordulóját. Ennek apropóján - lépésről lépésre - sorra vesszük a lemez dalait, amihez a Beatles Kódex c. könyvet hívjuk segítségül. Ezúttal a "B oldalas nagy egyvelegről" egyben olvashatjuk el a háttér infókat!

 

You Never Give Me Your Money

1969 októberében David Wigg egy interjút készített George Harrisonnal az Apple egyik irodájában a tizenhárom nappal korábban megjelent Abbey Road lemez kapcsán. Amikor a beszélgetés anyagi területeket is érintett, Harrison a következőket mondta: „lehet, hogy nagy házad van, autód, irodád, de pénzt, amit ténylegesen kerestél, soha nem látod, viszont olykor kapsz egy-egy papírt, amin rajta van, hogy ennyit és ennyit kerestél.” Majd idéz a McCartney dalból: „sosem adod oda a pénzedet, helyette csak furcsa papírokat adsz… a Here Comes The Sun is ugyanerről szól. A You Never Give Your Money című dalt, melynek szövege Allen Kleint (a Beatles akkori menedzsere) célozza meg, McCartney írta a Golden Slumbers dallamát felhasználva, így az előbbi dal mintegy előrevetíti az album csúcspontjának számító Golden Slumbers / Carry That Weight / The End befejező egyvelegét. Felvétele két és fél hónapon át zajlott, az együttes elsőnek szalagra feljátszott harminchat felvételéből McCartney a harmincadikat tartotta a legmegfelelőbbnek, amire júliusban basszusgitár, vokál és harang rájátszásokat készített, eleinte egyedül, mivel Lennon ekkor kórházban volt. Két hét múlva további hat új verziót is felvettek, de mint utóbb kiderült, feleslegesen. McCartney továbbra is a harmincas számú verzióhoz húzott, ennek szerkesztetlen, keverések előtti változata megközelítőleg hat perces lehetett, négy perc után már egy hangszeres improvizálásba folyt át. Ehhez a szerző egy házilag rögzített tücsökciripeléses effekt átvezetést javasolt, amit az új szerzeménye és a Sun King közé képzelt el, és amit augusztusban, a dal munkálatainak utolsó napján hozzá is mixeltek a két felvételhez.

Sun King

Az, hogy Lennon szerzeményének első zenei motívumait közvetlenül a Fleetwood Mac ihlette, nem pontos következtetés, hiszen a Beatles már 1969. január 2-án és 3-án próbálta, akkor, amikor az előbbi zenekar Albatross című instrumentális slágere még nem került a boltokba. Lennon eleinte a Don’t Let Me Down-nal gyakorolta (végérvényesen 6-án bontotta két önálló részre), de a dal szerkezeti felépítése csak az újraindult felvételeknél, nyáron kezdett kiforrni, amikor Harrison lemásolta az Albatross hangszerelését és egészen pontosan innentől jegyeztethető az a vonal, ami az egész dalt Fleetwood Mac-szerűvé tette. Harrison feleségének a húga, Jenny épp Mike Fleetwooddal, az együttes alapítójával járt (a következő évben össze is házasodtak), Harrison tehát úgy érezhette, hogy az eltulajdonítás családban marad, főképp, hogy sógora is csente az ötletet Chuck Berry Deep Feeling című számából. A téma alapötlete Nancy Mitford 1966-os The Sun King című XIV. Lajosról szóló könyvének olvasata után kavarodott az alvó Lennon agyában, amit a stúdióban később egy gyermeteg dallá formált. Felvétele még Here Comes The Sun-King címmel indult, de Harrison hasonló elnevezéssel már ügyködött egy saját dalon, így a zavar elkerülése végett a spanyol-olasz halandzsát lerövidítették, majd hozzá szerkesztették a hosszú egyveleghez. George Martin, aki az eredeti felvételen orgonán is közreműködik, 2006-ban újrakeverte egy visszafelé játszott változatban, valamint egy szegmensét a Something bevezetéséül használta fel.

Mean Mr Mustard

Az Indiában alkotott szerzeményt először 1968 májusában vették szalagra Harrison házi stúdiójában, majd több mint egy év pihenés után Lennon 1969 júliusában nyúlt hozzá ismét az Abbey Road nagylemez híres egyvelegének gazdagítása céljából. A szóban forgó Mean Mister Mustard is több változtatáson esett át, hiszen az Anthology 3-on megjelent Kinfauns felvételhez képest a lemezre került változat csaknem a felére csökkent, annak ellenére, hogy egy másik akusztikus verziója a négy perces időtartamot is túllépte. Mire a dal a stúdióba került, már csak egy nyúlfarknyira vágott, alig több mint egyperces személyes élményt elmesélő passzus lett. Mégis sikerült az egész délutánt rászánniuk, sőt még ezután két napig csiszolgatták, lazításképp pedig eljátszottak néhány Gene Vincent klasszikust. Eredetileg a Mean Mister Mustard és a Polythene Pam között a Her Majesty szólalt volna meg, amit McCartney a keverések folytán töröltetett ki. Ennek nyomát viseli a Mean Mister Mustard befejező gitárakkordja a Her Majesty elején.

Polythene Pam

A dal témája Indiában született Lennon sok évvel korábbi emlékeiből, főszereplője Pam, pedig állítólag két személy ötvözetéből áll össze. Az első, a Cavern napokból ismert tizenéves rajongójuk, Patricia Hodget volt, akit a polietilén ruhák iránti vonzódása révén becézték Polythene Pat-nek, megpörkölt állapotában állítólag még meg is ette. A második pedig egy 1963-as utazás idején történt élményéből származik, amikor a Beatles öt fellépésből álló koncertre érkezett a Channel Island of Guernsey-re, ahol barátjukkal, az író Royston Ellissel és annak barátnőjével is találkoztak. Ellis meghívta Lennont, aki náluk is éjszakázott, de műanyag zacskókba öltözve aludtak. A dalt először Kinfaunsban rögzítették Harrisonnál egy stílusosan lezárt “ámennel”, a stúdióban meghangszerelt próbái pedig a country-s hangzásvilágtól fejlődött a tizenkét húros akusztikus gitár és dobok vezette végleges, vokálos verziójáig, amit 1969 júliusában Lennon duplázott énekszólamával vettek fel.    

She Came In Through The Bathroom Window

A dal inspirációjáról többféle változat is elterjedt, így nem lehet biztosan megmondani, hogy hol van az igazság. Úgy tartják, hogy az Apple Scruffs (az Apple irodája és az EMI stúdiója körül lebzselő tizenéves lányok) köréből mászott be néhány leányzó McCartney Cavendish Avenue-n fekvő házának ablakán, hogy fényképeket lovasítsanak meg. Egy másik verzió szerint a Moody Blues együttes valamelyik tagjával történt az eset, miszerint egy rajongó hozzá mászott be, amit elmeséltek McCartneynak, aki a szemtanúk szerint rögvest dallamba foglalta a nála lévő akusztikus gitárjával. Lennon még az 1980-as Playboynak tett interjújában sem tudta megmondani mi történt valójában: „Talán Linda volt az, aki bemászott az ablakon, de nem tudom pontosan. Valaki biztosan bement az ablakon.”

Golden Slumbers

Paul apja, James McCartney, az első felesége, Mary Patricia halála után nyolc évvel, elvett feleségül egy nála huszonnyolc évvel fiatalabb asszonyt, Angie Stopworth Williamst, akinek az első házasságából már volt egy négyéves lánya, Ruth. Így jogi értelemben Ruth mostohatestvére lett Paulnak, aki, amint ideje engedte, barátnőjével Jane Asherrel meglátogatta őket az öt hálószobás Heswall-i házukban. Ezt Paul vásárolta 1964-ben apjának, a Beatles első amerikai útja után 8.750 £-ért, mivel a Forthlin Road 20 előtt tébláboló rajongók rendszeresen zavarták a család életét. McCartney jól ismerhette a környéket, a Beatlessel 1962-ben többször is fellépett ott. Paul apja zongoraórákra íratatta be a lányt, akit időnként az ifjabb McCartney korrepetált. Egy ilyen alkalommal eshetett meg (valószínű 1968 nyarán), hogy McCartney beleolvasott a család zongorájának kottaállványán lévő Thomas Dekker (1570-1641) drámaíró művébe, az 1603-ból származó Patient Grissel komédia egyik részletébe, mely az azonos címet viselő Golden Slumbers volt. McCartney, aki még ekkorra sem vette a fáradságot, hogy megtanuljon kottát olvasni, csupán a szöveget tudta értelmezni, amit lemásolt, majd kisebb fazonigazításokkal új verzét  és dallamot írt hozzá. A McCartney féle Golden Slumbers című dal második verzéje így szinte egy az egyben megegyezik az eredetivel. Összehasonlításképp a két féle változat. Elsőként az eredeti:
 
„Golden slumbers kiss your eyes

Smiles awake you when you rise

Sleep pretty wantons, do not cry

And I will sing a lullaby”

 

És Paul verziója:


Golden slumbers fill your eyes

Smiles awake you when you rise

Sleep pretty darling do not cry

And I will sing a lullaby”
 
Carry That Weight

A Golden Slumbers szinte észrevétlenül folyik át az egyveleg második témájába, a Carry That Weight-be, ami ugyanúgy McCartney szerzemény és az előzővel egy időben lett rögzítve. 1969 elején tartott Get Back próbákon (január 6, 7, 9) már mindkettőt játszotta, de az év nyarán kezdődő komoly felvételeket azonban Lennon nélkül kezdték, ő ugyanis július 1-én Skóciában autóbalesetet szenvedett Yoko Onóval, annak lányával és Juliannal. A felállás ezért változott, Harrison játszott hathúros basszusgitáron, McCartney zongorán, a lábadozó Lennon csak a felvételek utolsó három napján énekelhette a háttérvokált a többiekkel. Mindehhez George Martin egy egész szimfonikus hangzásvilágot illesztett két harsonával, négy kürttel, négy csellóval, négy brácsával, három trombitával, egy nagybőgővel és tizenkét hegedűvel. A két dal felváltva követi egymást, a címében említett teher pedig, amit cipelniük kellett, McCartney szerint a jogi problémákra és az Apple csőd közeli állapotára utalt.

The End

Az első és utolsó olyan Beatles dal, melyben az együttes minden tagja játszik szólót. A visszafogott Harrisont és a dobszólókat nem kedvelő Starrt még meg kellett győzniük, de, ahogyan Geoff Emerick hangmérnök mesélte, az egész felvételt végül olyannyira élvezték, mintha újra tinédzserek volnának. Valószínűleg ebben az is közrejátszhatott, hogy a visszakönyörgött George Martint véletlenül sem akarták megbántani, „Paul sem volt fontoskodó és John sem csipkelődő” (Geoff Emerick). Ezt a gitárszóló párbajt alapos próba után, négy lépésben játszották fel, először Paul, majd John, aztán George, majd végül Ringo. A gitárszólók a következő körforgásban hallhatóak az elkészült felvételen: McCartney - Harrison - Lennon - McCartney – Harrison - Lennon – McCartney – Harrison - Lennon. Az augusztusi felvételek alkalmával rögzített nagyzenekari kiegészítéssel a dal hossza is megduplázódott, melynek végül egy rövidített remixét jelentették meg az Abbey Road albumon, az eredeti, hosszabb verzióhoz csupán a huszonhét évvel később kiadott Anthology 3-on lehetett hozzáférni.

.

.

.

.

.

.

Her Majesty

A dal a Beatles legrövidebb szerzeménye, még a szerző sem vette komolyan, így az album B oldalának mixelésénél kérte is John Kurlander vágót, hogy a hosszú egyvelegbe véletlenül se helyezze bele, hanem dobja ki, mivel utólagos megfontolás után úgy döntött, hogy mégsem illik a Mean Mr. Mustard és a Polythene Pam közé. Kurlander viszont mégsem dobta ki, hanem egy tizenhat másodperces üresben forgó szünettel jelezte, hogy ez nem tartozik a lemez többi anyagához. Ezt a szalag dobozára is feljegyezte, amit a további szerkesztések folytán valószínűleg nem vettek figyelembe, mert az acetát vágásánál ott maradt. A következő napon McCartney megenyhülve, jóváhagyta ezt az akaratán kívüli „balesetet”, így mikor a The End című számmal az album véget ér, tizenhat másodperc szünet után újra felcsendül egy lezárt gitárakkord nélküli Beatles dal. Ezt a szösszenetet eredetileg a nagylemezek borítóin sem tüntették fel, csak a későbbi újranyomásokon. Létezik a dal egy 01:43 perces változata a Get Back próbák idejéből, melyben Ringo dobon, John slide gitáron is közreműködik.

 

(Marsi József, a Beatles Kódex c. könyv szerzője)

 

 

 

 

 

 

 

 

----------------------------------------------------------------------------------------------------

THE BLACKBIRDS BEATLES EMLÉKZENEKAR MAGYARORSZÁG ÉLŐ BEATLES SHOW // THE BLACKBIRDS BEATLES TRIBUTE BAND HUNGARY LIVE BEATLES SHOW BUDAPEST BEATLES LIVERPOOL

TRIBUTE TO JOHN LENNON PAUL McCARTNEY GEORGE HARRISON RINGO STARR A HARD DAY'S NIGHT HELP LET IT BE ABBEY ROAD COME TOGETHER

----------------------------------------------------------------------------------------------------